2013. december 16., hétfő

Az ajtó (Die Tür, The Door)

Társas kapcsolat. Már mondhatni, hogy az egyik leglerágottabb csont. Ahogy sokan hazamennek, rámerednek az évek óta velük élő partnerre, nem szexuálisan... És már eszükbe, mit eszükbe, ingert sem éreznek arra, hogy úgy megkívánják a társukat mint annak-előtte...
Ez a második alkalom amikor egy alkalomban igazán elmegy az eszünk. A második álomkór.
Az első amikor tettre készen termelődik az oxitocin, és hegyeket megmozgatnánk, bemászunk az ablakon, éjszaka kiszökünk a másikhoz, vállaljuk a zord időjárás viszontagságait, csak hogy ott lehessünk szerelmünkkel. Az első álom ideje, amikor mint megrészegült hajóskapitány, azt gondoljuk révbe értünk!
Sokan nem tudják, de ha itt egy kicsit tudatosabban figyelnék ezt a jelenséget, és esetleg beültetnék a hétköznapi rutinjukba ezt a tettrekészséget, kreativitást, ami itt jelen van.. akkor egy tudatos, boldog, elégedettebb életet élhetnének, de ez már egy másik történet.
Tehát a második elalvás amikor oda se figyelve szép lassan kikopik a romantika az együttlétekből, és marad a megszokás, a rutinos együttélés, és ha mindketten úgy akarták: gyermeknevelés.


Sokan nem is gondolnak bele mekkora felelősség egy gyermek, saját magunkra tekintve is. Hogy milyen érzelmi következményei vannak, hiszen legtöbben amíg megvan egy dolog, csak legyintgetnek, talán még lázadnak is ellene, aztán amikor elveszik, akkor szinte akarnok módon visszavágynak rá.
Nagyon jó példa erre ez a film is. Érdekes mennyiféle érzést meg tud szólaltatni, hányféleképp beszél hozzánk, és aki igazán fogékony, az nem csak a megrendítő képsorokat látja, hanem megélheti az érzelmek jó pár fajtáját is. Tartalmaz felismeréseket bőven, és bár fordulatai nem szokványosak, sok esetben megdöbbentőek.


David aki festőművész éli bohém, kicsapongó életét családjával. Életében nem a felesége és gyönyörű lánya tölti be a főszerepet, hanem önző vágyainak kielégítése. Így történik, hogy egyik nap az őrizetlenül maradt lányka, lepkefogás közben belefullad a kerti medencébe.
David önmagát marcangolja a történtekért, és nem tud napirendre térni. Élete kisiklik, és már csak árnya önmagának, most érzi csak át, hogy amiről azt hitte kell neki, milyen jelentéktelen és a valódi értékek eltűntek az életéből.
Lánya halála után öt évvel misztikus lehetőséget kap, szinte felfoghatatlan, de talál egy alagutat ami visszavezeti Őt az öt évvel korábbi életébe, pont a baleset előtti percekhez.
David eleinte tétován kap észbe, majd elkezd futni a medence felé, hogy megmentse szeretett lányát...

Számomra az a legnagyszerűbb a filmben, elsőre mindig azt hittem, tudom mi fog történni, de mégis tudott meglepetést okozni. A másik meg az, hogy elgondolkoztatott. Ahogy szépen lassan észrevétlenül elkezdtem azonosulni az eleinte unszimpatikus férfikarakterrel, és szurkolni neki, mint a jó útépítőmunkás.
Meglepődve tapasztaltam, hogy egyes jelenetek, mennyire átadják az érzelmeket, hogy ez a film az élő lélegző ÉLET!


Ahogy közvetíti felénk, hogy értékeljük amink van, mindezt tevékenyen és akkor ott helyben megvan az igazi boldogság.
Megnézésre mindenkinek ajánlom, akár boldog párkapcsolatban él, akár nem. Izgalmas, üde színfolt a mozik világában, nem kevés tartalmi mondanivalóval. Szimbolikus dolgokat is felfedeztem a filmben, amiket direkt nem lőnék le, mert nem akarom elárulni a cselekményeket.

A színészi játék számomra hiteles, és azt az egy-két irreális logikai bukfencet is megbocsájtom neki, ami azért jelen van. Kiváló film, a misztikumok kedvlesőinek kötelező darab.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése