2013. november 19., kedd

Az idő – vagy a hülye lotyó szimfóniája!


Vegyes érzések keringtek bennem mialatt megszemléltem Kim Ki-Duk idő című remekművét. Egyszerűen hátborzongatóan ábrázolja az idegbeteg nőt, aki minden férfi rémálma és nyughatatlanná teszi a hétköznapokat. A film eléggé a hatása alá vont, és már-már fájdalmas a pszichológiai eset, ami a tébolyultságot elénk tárja.

Aki még nem találkozott igazi hisztérikával annak időszerű ez a film, és tájékoztatásul közlöm, hogy van ilyen létező női típus, aki képes generálni a hisztit ilyen oktalan buta és idegesítő módon.
Csodáltam a férfi főszereplő ragaszkodását és türelmét is egyes esetekben. Csendes gyilkosság az idegek ellen a nő tekintete is olykor. Az indokolatlan féltékenység és az unalom keveréke, amely lerí a hölgyeményről, aki ezt kivetíti plázacicásan kedvesére és nemi hovatartozása miatt sandít minden lépésére ferde szemmel.

 

Tipikusan az eseménytelen megfásultság, jön át és a „magyarázd meg minden tettedet” már tényleg fájóan életszerű. Tegye fel a kezét aki ismeri ezt a típust? Én csak azért nem teszem, mert akkor abba kellene hagynom az írást, de megnyugtatásul közlöm volt benne részem. (Bár én nem nyugszom meg, ha rágondolok, lehet emiatt van fogalmazási zavarom. XD)
Szóval az ilyen bonyolult vírusirtónak álcázott csajok (bonyolult, mint a NOD32: ESET), igazából agy és idegsejt irtók. Irtóra magával ragadt mégis és nem tudtam abbahagyni, amíg a végére nem néztem. (Elvégre járni ülve nem lehet, ergo végigseggeltem, de ez meg így csúnya. )


Tehát a sztori röviden:

Unatkozó nyafka lányka,
Kinek van pasija, de minek?
Annak sem örül, ha látja,
Ha másra pillant már sziszeg.

Így veszekszik sorra vele,
„Nem szeretsz már engemet!”
Az meg vigasztalja persze,
A búvalbélelt „tehenet”.

Jó dolgában bőg nagyokat,
Majd otthagy csapott-papot,
A srác mintázza a barmokat,
Kiket „mókuskájuk” szopatott.

Elment a leány átszabatni,
Idegbeteg ámde csini pofiját,
A műtét nem volt ár alatti,
De ebből csak a doki profitált.

Mi lesz majd a végkimenet?
Más a külső, de a belső marad,
A romló lélek szép is lehet?
Hiába bájos ha buta mint egy valag.

Mennyit bír majd a szerelem,
Meddig lehet a másikkal játszani?
A hülyeségért nincs kegyelem,
Kár volt másnak látszani…


Amúgy egyszer mindenképp érdemes megnézni, de ez igaz a rendező többi filmjére is pl. a Lopakodó lelked, vagy az Íj, én eddig ennyit láttam de folytatom a sort. Ajánlom Nektek is eme műveket, de szólok előre, hogy nem mindben sok a szöveg, meglepődtem mert ebben az is volt. A többire az a jellemző, hogy a cselekmény beszél. Ez sokaknak unalmas lehet, pedig nem az. Persze szokni kell ezt, mert más mint amit Amerika nyomat egyfolytában.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése